Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

Tíz mód, ahogy a Google adatokat gyűjt rólunk

2010-10-21
Forrás: www.techline.hu

Nagy Testvér az interneten is figyel minket – előfordulhat, hogy nem veszünk róla tudomást, ettől azonban a helyzet nem változik, csak mi dugjuk homokba a fejünket. Lássuk, hol gyűjti be rólunk a legtöbb infót a legnagyobb Testvér mind közül!

Vége már a régi szép időknek, amikor az igazi „Big Brother” még a Microsoft, esetleg az állami szervezetek voltak – a Google által kezelt és felügyelt adatmennyiséghez képest ők csak műkedvelő amatőrök. Hogy a Google erősen cenzúrázik, azt mindannyian tudjuk (bár azt azóta sem értjük, mi bajuk Nabokov „Lolita” c. művével), sőt az új, digitális generáció számára már az sem meglepő, hogy bárhová is megyünk, elektronikus nyomainkat olyan szépen hagyjuk magunk után, mint a csiga azt a bizonyos csíkot.

Mindezeket már megszoktuk, és a digitális kényelem érdekében elfogadjuk őket (illetve nem veszünk róluk tudomást, mert az a legegyszerűbb.) Jóval kevesebben tudják azonban, hogy mindannyiunk kedvenc cége, kinek szolgáltatásai nélkül lassan már nem is tudunk igazán netezni, bizony nem kevés információt gyűjt be rólunk. Lássuk, hol és hogyan gyűjti a Google az infókat!

 

1. Keresés

 

 

Szinte minden felhasználó tudja, hogy a kereséseit a Google eltárolja és elemzi. Az adatgyűjtés oka nem a kíváncsiság, csak üzleti modell: az eltárolt keresések és keresési szokások (útvonalak, klikkelési útvonalak, oldalak látogatásának gyakorisága, bounce rate stb.) gyűjtése és elemzése a cég fontos üzleti stratégiája. Az eltárolt adatok segítségével és rendszerezésével készülnek az olyan pluszszolgáltatások, mint például a reklámozók számára adott javaslatok, targetálás és jelentések, a népszerű keresések megjelenítése és ajánlása, vagy akár az automata korrekció a félregépelt keresőszavak esetében.

Minden keresésünk (igen, még az is, amikor a „szexi iskoláslány” szavakat ütjük be) bekerül az adatbázisba. Igaz, a rendszerezést és az elemzést egy szoftver végzi, de attól még fennáll az esély, hogy valaki „belekukkant”.  Mielőtt megnyugodnánk, hogy minden teljesen anonim, jó, ha tudjuk, hogy ha az lenne, akkor a Google nem tudna semmit kezdeni az adatokkal. Az összegyűjtött információk rendszerezése és tárolása sütikkel és IP címmel együtt történik, hiszen csak így tudja használni az adatokat a cég a későbbiekben (az IP címből derül ki például a földrajzi elhelyezkedés, a szolgáltató, a sütikből pedig a netezési szokások és útvonal, felbontás, böngésző stb.)

 

2. Gmail

 

 

A keresések kapcsán  összegyűjtött információkkal a legtöbben úgy vagyunk, hogy „tegyék csak… miért is ne?”. Amíg nem kutakodunk illegális dolgok után, addig kvázi „nincs szégyellnivalónk” a kereséseinkkel kapcsolatban. Az e-mail azonban már más tészta, hiszen a levelezésünk nagyon személyes és bizalmas – ha otthoni, akkor azért, ha pedig céges levelezés, akkor azért.

Ennek ellenére a Gmail-en keresztül küldött és fogadott összes e-mail a Gmail-Relay nevű szoftveres szűrőn megy keresztül, így eshet meg, hogy leveleink témájához kapcsolódó hirdetéseket látunk a böngészőben. Bár a folyamat itt is automatizált, ahhoz, hogy működjön, ha nem is örökre, de el kell tárolni, és ki kell elemezni a szóban forgó leveleket,, ráadásul szóról-szóra. A célzott hirdetéseken felül a Google a felhasználók levelezési szokásait is vizsgálja, a szolgáltatás javításának és kényelmesebbé tételének érdekében.

 

3. Google Buzz és Wave

 

 

Mindkét szolgáltatás rengeteg kritikát kapott már elindításuk első napjától. Főleg a Buzz váltott ki nagy felháborodást, olyannyira, hogy végül még maga a Google is bocsánatot kért miatta. A Buzz automatikusan összekapcsolódik a második pontban ismertetett Gmail-Relay adatbázissal, és az elindítása után az összes Gmail-es ismerősünket értesíti, listázza, összekapcsolja.

Rengeteg jópofa (?) történetről hallhattunk a Buzz elinduláskor: szeretők miatt titokban tartott e-mail-címek derültek ki, ipari kémkedésekre derült fény, sőt Kaliforniában egy bigámista is lebukott emiatt. A Google valószínűleg nem gondolt bele, hogy az emberek többsége nem akarja mindenkivel megosztani, hogy kikkel és milyen témában is levelezik… A Buzz-t azóta „egyszerűsítik”, de a kezdeti csapást nehezen fogja kiheverni – a bizalmat visszanyerni nem egyszerű.

 

4. Google Apps

 

 

A GoogleDocs induláskor történt, hogy a rendszer véletlenül olyan partnerekkel is megosztotta a dokumentumokat, akiknek semmi közük nem volt az adott információhoz. Ezt a bugot igen gyorsan javította a Google, de a Docs vagy a Calendar a mai napig gyűjti és eltárolja az összes általunk felpakolt információt, a szokásos Google üzleti modell szellemében, azaz a felhasználók adatainak tárolása és elemzése a rendszer kényelmesebbé tételének érdekében történik. Ennek ellenére, ha nagyon bizalmas, céges anyagokat pakolunk a GDocs-ba, akkor jobb, ha most azonnal befejezzük, és visszatérünk a jó öreg Office-hoz.

 

5. Google Maps and Earth

 

 

Nincs is jobb példája annak, hogy Nagy Testvér figyel minket, mint az Earth által készített „Street View” fotók – ha akarjuk, megnézhetjük a kertünket vagy a nagypapa káposztaveteményesét műhold fényképeken, holott nem valószínű, hogy aláírtunk volna bármit is, miszerint engedélyezzük a műholdas fotózást tulajdonunkról. A Maps esetében pedig az ún. „where to..” adatokat gyűjti a Google, azaz arra kíváncsiak, hogy honnan és hová akarunk eljutni legtöbbször, és miért?

6. Google Talk

 

 

A Talk az egyik legszörnyűbb alkalmazás, legalábbis adatvédelmi szempontból: logolja hogy milyen gyakran használjuk, eltárolja a  kontaktlistánkat, valamint a Talk-on keresztül küldözgetett fájlokat is lementi (igaz csak ideiglenesen tárolják), sőt meg is vizsgálja ezeket (akárcsak a Gmail a csatolmányokat).

7. Analytics

 

 

Sokan kérdezhetik: hogy kerül ebbe a listába a GA, hiszen tudjuk, hogy adatokat gyűjt, pontosan ez a célja! Ez eddig rendben is van, a GA csodás szolgáltatás, az interneten található oldalak közül rengeteg használja, többek között még a Twitter is. És itt jön az érdekesség: ha megvizsgáljuk a Twitter felhasználási feltételeit (amit minden Twitterező elfogad és elektronikusan aláír) http://twitter.com/privacy láthatjuk, hogy van benne egy pont, miszerint a Twitter az Analyticset használja arra, hogy személyes információkat gyűjtsön és tároljon a felhasználókról, azaz  sütik, IP címek, előzmények stb.

 

8. Chrome

 

 

A Chomre az installálása alatt összegyűjt pár apró infót a gépünkről (többnyire hardverkiépítés és telepített szoftverek – például, hogy mi az alapértelmezett böngészőnk) majd elküldi ezt a Google központba. A cég szerint ez csak arra való, hogy statisztikát készítsenek a Chrome népszerűségéről és piaci részesedésének növekedéséről (vagy csökkenéséről).

 

9. Youtube

 

 

A legtöbb felhasználó  nem tudja (vagy nem érdekli), de a Youtube az egyik legjobb „tracking”-gel (követéssel) felszerelt szolgáltatás a világon. Milyen videókat nézünk, hány másodpercet néztünk belőle, mik a kedvenceink, milyen csatornákat nézünk és mekkora felbontásban. A legviccesebb az egészben, hogy a rendszer nem tudhatja, honnan „keveredünk” egy-egy videós oldalra, így előfordulhat, hogy hamis link (emlékszik még valaki a RickRollin’-ra?)  vagy bármi más miatt két-három esetben megnézünk egy videót, és máris hozzá vagyunk „kapcsolva” a témához, illetve a hasonló videókhoz a rendszerben.

 

10. Google Reader és Feeburner

 

 

A Feedburner részletes adatokat kínál a site-ok webmestereinek az RSS előfizetőkről és azok olvasási szokásairól, ezzel is segítve a még célzottabb tartalom előállítását (ez a fajta „kémkedés” tehát végül is hasznos… mondjuk ez nézőpont kérdése). A Reader pedig minden általunk előfizetett feed-ről jelentést küld a Google-nak, hogy egészen pontosan mi célból (nem értjük, miért releváns ez nekik), azt nem sikerült kiderítenünk. Lehet, hogy csak szeretnek tisztában lenni vele, hogy mit olvasgatunk?

Azért gyűjti tehát az adatokat a Google, hogy évről évre jobb és kényelmesebb szolgáltatásokat tudjanak nekünk nyújtani? Lehet. Esetleg valami más, üzleti, üzletpolitikai stratégia van a háttérben? Lehet. Meg tudunk-e szabadulni a Nagy Testvér figyelő tekintetétől? Kétséges… Jelenleg a világ internetes kereséseinek nyolcvanhat százalékát a Google bonyolítja, így lassan két eset lehetséges: vagy Google-t használunk, és beletörődünk, hogy „figyelnek”, vagy nem internetezünk. Lássuk, mit gondol erről az Olvasó!