Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

A magánnyugdíjpénzeken múlhat az adócsökkentés

2010-08-25
Forrás: Index.hu

A Fidesz-kormány ismét elővette a magánnyugdíjpénztárak egyszer már megfeneklett ügyét, a mostani próbálkozása azonban nem reménytelen. Kilenc uniós ország közösen lobbizik Brüsszelben egy olyan költségvetési elszámolásért, amely alacsonyabb hiány- és államadósságszámot von maga után, ám ez csak optikailag segít az állampénzügyeink piaci megítélésében. Az unióban párhuzamosan ezzel egy ellentétes folyamat is fut, kora őszre dőlhet el, mi lesz az eredőjük. A kormány szinte csak akkor tudja az adócsökkentési ígéreteit valóra váltani, ha a magánnyugdíjpénztári vonalon sikerül a terve.

A kormány erőlködés nélkül szeretne jövőre adót csökkenteni. Ez az államháztartási hiány megugrását eredményezné, ami egy tartós piaci hangulatromlás esetén – márpedig a hangulat hetek óta romlik – finanszírozási nehézségeket okozna.

A nagyobb deficit azonban papíron mégis eltüntethető lenne, ha az unió az államháztartásról szóló statisztikák elkészítésekor bizonyos kiadási tételek beszámításától eltekintene vagy bevételnek számolna el bizonyos tételeket. A magyar kormány nyolc tagállammal együtt most pontosan egy ilyen módszertani változtatásért lobbizik Brüsszelben, a kilenc ország a minap közös levelet írt az Európai Bizottságnak.

A cél az, hogy a magánnyugdíjpénztári reform miatt évről-évre keletkező költségvetési kiadásokat az unió ne vegye figyelembe az úgynevezett túlzottdeficit-eljárásról szóló döntéskor. Ha az elszámolási szabályok megváltoztatásra Brüsszel rábólintana, akkor a Fidesz költekezési mozgástere igen jelentősen kitágulna. A kormány úgy csökkenthetné az adóterhelést, hogy kiadásvágások nélkül is elérhető lenne a konvergenciaprogramban vállalt jövő évi hiánycél, és ehhez a magánkasszák államosítására [2] sem lenne szükség.

Egy nekünk kedvező brüsszeli döntés igen nagy hatással lehet a teljes kormányzati ciklusra gazdasági és politikai értelemben is. A kormánynak ugyanis belföldön és külföldön sem kellene kompromisszumokat kötnie még ahhoz sem, hogy az egymással ellentétes elvárásoknak egyszerre feleljen meg. A választók az adócsökkentésért lennének hálásak, a külföldi finanszírozók (EU, IMF, piacok) pedig elégedettek lennének azzal, hogy az ország finanszírozási igénye nem nő – legalábbis papíron.

A hiány marad, csak nem fogjuk látni

Azért csak papíron, mert a költségvetési mozgástér a szabályok módosításával sem javulna ténylegesen, csupán optikailag. A büdzsé ugyanis nem szabadulna meg a nyugdíjrendszer finanszírozásának terhétől, ez továbbra is ott lenne a kiadási sorokban.

Mint írtuk, csupán annyi történne, hogy a statisztikákban is megjelenő államháztartási hiányt nem hizlalná az az összeg, amit a magánnyugdíjpénztári reform miatt több mint egy évtizede minden évben átvállal a költségvetés. Ez a tétel csak ebben az évben 370 milliárd forint, ami a GDP 1,4 százaléka. A nyugdíjpénztárakkal járó ezévi kiadások azonban ennél magasabbak, hiszen az állami nyugdíjpillérben keletkezett hiányt finanszírozó államapírok után kamatokat is kell fizetni. Ez további 75 milliárdos költségvetési kiadást eredményez.

Így duzzasztják a deficitet a magánkasszák

A nyugdíjrendszer tartós hiánya az 1997-es nyugdíjreform következménye. Ekkor alakultak meg a magánnyugdíjpénztárak, melyek 1998-tól gyűjthették a tagokat. A pályakezdők pénztártagsága kötelező lett, de mivel a korhatárt nem szabályozták le, bárki csatlakozhatott, miközben a kötelező állami nyugdíjpillér sem szűnt meg. A nyugdíjpénztári belépők járulékai ezért két helyre érkeznek. A járulékok nagyobbik része, jelenleg a bruttó fizetés 25,5 százaléka az állami nyugdíjalapba megy, nyolc százaléka pedig a pénztárakban landol, ahol az egyéni számlákon írják jóvá és fektetik be. A felhalmozódó tőkéből és a hozamokból – szemben az állami rendszerrel – mindenki a befizetései arányában lesz jogosult a nyugdíjra.