Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

Ki kémkedik utánunk a neten?

2010-09-14
Forrás: Index.hu

Németországban augusztus végén elfogadták  az új adatvédelmi törvényt, ami többek között megtiltja a munkaadóknak, hogy közösségi oldalakról szerezzenek információkat az alkalmazottaikról. Bár ez a szabályozás a gyakorlatban betarthatatlannak tűnik, rámutat egy fontos dologra a neten önként megosztott személyes adatainkkal kapcsolatban. Arra, hogy bárki elérheti őket, és esetleg úgy is felhasználhatja, hogy a végén rosszul járunk.

A közösségi oldalakkal kapcsolatos kérdéseket Magyarországon az adatvédelmi törvény tisztázza (emellett persze érvényesek rájuk a Ptk. és a Btk. rendelkezései is), tudtuk meg az adatvédelmi biztos hivatalától. Az alapelv az, hogy bármilyen adatot tesz közzé az ember egy közösségi oldalon, még ha nem is korlátozza elérhetőségüket, az nem jelenti azt, hogy azok az egész internet, vagy az offline világ számára nyilvánosak, és bármilyen célra felhasználhatók lennének, mondta el Jóri András, adatvédelmi biztos.

Egy nyilvános felhasználói adat (ez akár egy fotó is lehet), csak a közösségi oldalon belül nyilvános, csak ott használható fel, a feltöltéssel és megosztással csak ehhez adunk hozzájárulást.

Az FBI megmondja, a rendőrség nem

Amerikában az FBI-nak részletes és nyilvános útmutatása [1] van arról, hogy az ügynökei hogyan használják nyomozásra, megfigyelésre a Facebookot, a MySpace-t, a Twittert és a többi közösségi oldalt. Közösségi oldalakon térképezik fel a bűnözők kapcsolati hálóját, ott próbálnak a közelükbe férkőzni, információkat megtudni a tartózkodási helyükről. Megesett már az is, hogy egy facebookos státuszfrissítés szolgáltatott alibit [2] egy bírósági tárgyaláson (bár ilyenkor elég körülményesen lehet bebizonyítani, hogy a bejegyzést valóban az account gazdája írta, nem valaki más, aki ismerte a jelszavát).

Magyarországon ebben a témában óriási a homály, a rendőrség nyomozati érdekekre hivatkozva nem szólal meg [3]  a témában, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a Belügyminisztérium egymásra mutogatnak, hogy a másik az illetékes nyilatkozó, aztán megegyeznek abban, hogy inkább hallgatnak.

Az a szerencsénk, hogy a túloldalon, vagyis a közösségi oldalaknál nincs ilyen nagy titkolózás.

Ip-cím, email, homály

 

„Havi néhány rendőrségi megkeresést kapunk” – mondta el Kovács Gergely, az Iwiw vezetője. A rendőrök leggyakrabban ip-címeket, illetve az oldal saját levelezőrendszeréből származó üzenetek tartalmát kérik. Továbbá sokszor esetben olyan adatokat, amelyek egyébként nyilvánosan elérhetők az oldalon, csak az adott rendőrkapitányságnak egyszerűen nincs internetelérése.

A nyomozó hatóságok a közösségi oldalak fenntartóit az összes többi internetes tartalomszolgáltatóhoz hasonlóan adatszolgáltatásra kötelezhetik. A jogszabályok azonban nem határozzák meg egyértelműen, hogy az adatszolgáltatás mire terjed ki. Az ip-címeket – például – olyan adatnak szokták tekinteni, amit ki kell adni.

A levelek és üzenetek tartalma már kényesebb kérdés, a legfőbb ügyész állásfoglalása szerint az ugyanolyan adat, mint bármi más a neten, az adatvédelmi biztos szerint viszont a postai levéllel megegyező elbírálás alá esik, vagyis bírói végzés kell a kiadásához. Úgy tudjuk, hogy a magyar tartalomszolgáltatók egységesen az utóbbi elv mögött állnak, és csak akkor adnak ki leveleket, ha a bíróság kötelezi őket erre, rendőrségi megkeresésre nem.

Lehet perelni

 

„Mint szolgáltató, nem tudom megállapítani, hogy egy adott felhasználó milyen céllal nézegeti a publikus adatlapokat” – vázolja fel a közösségi oldalas kémkedéssel kapcsolatos fő dilemmát Kovács Gergely. A tájékozódást, információszerzést nem tiltja semmi, de az adatok lementése, gyűjtögetése, újraközlése jogszabályba ütközhet.

A közösségi oldalakra feltöltött fotókat, mint láttuk, csak akkor jogszerű bárhol máshol felhasználni, ha a fotón látható személyek hozzájárultak. Ennek a szabálynak a megsértése mindennapos (Magyarországon főleg a Subba [4] nyomán elszaporodott [5] mocsokblogok [6] kedvelt szórakozása az Iwiwről, a MyVipről vagy a Facebookról leszedett fotókon gúnyolódni), jellemzően ilyesmikről érkezik a legtöbb panasz a közösségi oldalakhoz és blogszolgáltatókhoz.

Mivel ez a visszaélés személyiségi jogokat sért, az érintett csak személyesen kifogásolhatja a felhasználást, maga a közösségi oldal semmit sem tehet, legfeljebb jobban látható helyre teszi a menüjében az adatvédelmi beállítások opcióját.

A mainstream médiában az utóbbi pár évben terjedt el a közösségi oldalakról származó képek felhasználása (a Cozma-gyilkosság volt az első ilyen eset [7], az összes bulvárlap címlapján a gyanúsítottak iwiwes fotói virítottak). Természetesen ez is személyiségi jogot sért, volt is már példa rá, hogy ilyen esetben a felhasználó pert nyert a közösségi oldalon megosztott fényképét az engedélye nélkül közlő újság ellen. Hasonló a helyzet az – akár nyilvános, akár személyes – üzenőfali bejegyzésekkel is, ezeket is jogtalan engedély nélkül felhasználni.

A magyar bíróságok egyébként elfogadhatnak közösségi oldalakról származó adatokat bizonyítéknak (ez a bíró mérlegelésén múlik), itt a problémát az okozza, ha jogtalanul szerzett információt használnak fel bizonyítékként. A gyakorlat elég ellentmondásos, rendbetétele a felsőbb bíróságok feladata lenne az adatvédelmi biztos segítségével.

Fejvadászok és nyomozók

 

„Természetesen mindennapi munkánkban használjuk a közösségi oldalakat” – mondta el a Hill International fejvadászcég ügyvezető igazgatója, Fazekas Zsolt. Egy fejvadásznak a Facebook és az Iwiw leginkább egyfajta univerzális telefonkönyv, szinte bárkihez lehet közvetlen kapcsolatot találni bennük.

Az ismerősi hálózatok vagy a megosztott fotók itt annyira nem érdekesek, mivel az ilyen cégek főként közép- és felső vezetői posztokra keresnek és közvetítenek embereket, és azok általában kínosan ügyelnek az online megjelenésükre. A facebookos kémkedés, kompromittáló képekre, adatokra vadászás nem jellemző erre a műfajra.

Sokkal inkább profilba vág ugyanez egy magánnyomozónál. Több ilyen céget is megkerestünk, de nem nagyon akaródzott nekik elárulni online szakmai titkaikat. Végül egy neve elhallgatását kérő nyomozóirodánál tudtuk meg, hogy mindennapos az információk begyűjtése a közösségi oldalakról. A kapcsolati hálónkat, ismerőseink kilétét, az előéletünk bizonyos részeit tulajdonképpen önként nyújtjuk át az utánunk nyomozóknak (és néha fontos személyes adatokat is, mint az a tesztünkből is kiderült [8]). A legveszélyesebb – és a magánnyomozóknak leggyümölcsözőbb – funkció a képfeltöltés, amivel sokszor konkrét bizonyítékot szolgáltatunk magunk ellen arról, hogy hol jártunk, kivel és mit csináltunk.

„Hát erről már inkább hadd ne beszéljek” – zárta le informátorunk a beszélgetést, amikor arról érdeklődtünk, hogy ha a szükség megkívánja, szoktak-e iwiwes és facebookos levelezésekbe is belenézni.

Többet ésszel

 

Mi a megoldás? Azonnal töröljük magunkat az internetről, különben kikémlelik a legtitkosabb magánügyeinket is? A profi fejvadász szerint, ha az ember ésszel használja, a közösségi oldalakon való megjelenés a legjobb önreklám lehet. Csak persze ez az ésszel használás nem mindig vagy nem mindenkinek olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Ha az internetre egyszer felkerül valami rólunk, azt szinte lehetetlen utólag levakarni onnan. Még ha a jog a mi oldalunkon áll is, egyszerűbb pár percet kattintgatni az adatvédelmi beállításokban, mint utólag tüzet oltani, és a végén eljutni akár addig, amit Eric Schmidt Google-vezér teljesen komoly ötletként [9] előadott nemrég: ha nem tetszik, amit az interneten rólad írnak, változtass nevet.