Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

ISO tanúsítás története

2008-03-11

A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) a nemzetközi szabványosítási szervezetek (ISO tagszervezetek) világszövetsége. 147 ország Nemzeti Szabványügyi Testületének hálózata, amelynek központi titkársága Genfben mûködik, ez az egység felelõs a szervezeti hálózat összehangolt mûködésének kézbentartásáért.

ISO 9001, ISO 14001 ISO17799 rendszerkiépítéshez, honlapkészítésre állami támogatás segítségével kérje ajánlatunkat itt!

ISO tanúsítás története

Az ISO-nak, mint szervezetnek a célja, hogy a szabványosítás és az ahhoz kapcsolódó tevékenységek fejlesztését elõsegítse az áruk és szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének fellendítése érdekében, és hogy elõmozdítsa a tudományos, a technológiai és a gazdasági tevékenységek összehangolását. Az ISO ilyen irányú szakmai tevékenységeinek eredményeit Nemzetközi Szabványok formájában adja ki.

Az ISO, mint nemzetközi szervezet 1947-ben jött létre, hogy az ipari, iparági szabványok harmonizálását és egységesítését nemzetközi szinten elõmozdítsa. Az 1970-es évek elején kezdte el az ISO kibocsátani nemzetközi szabványait, de a szervezet által kiadott szabványok csak a 80-as években kezdték elnyerni érvényességüket a nemzetközi piacon. Ettõl az idõszaktól kezdve az ISO-t, mint szervezetet többször kérték fel arra, hogy bizonyos szakterületeken dolgozza ki az elsõ szabványokat, és így tulajdonképpen tevékenysége kezdett elmozdulni a nemzeti szabványok harmonizálásának eredeti missziójától.

A globális piacok nemzetközi szabványokat igényeltek, és ily módon az ISO, mint szervezet jövõje biztosítva volt, amelyet még két további esemény is igazolt:

1. Az Európai Bizottság döntése az Egységes Európai Piac létrehozásáról. Ennek alapját az egész Európai Unióban érvényes törvényhozás képezte, amelyet kiegészítettek olyan önkéntes, konszenzuson alapuló szabványok, amelyeket az Európai Szabványügyi Szervezetek fejlesztettek ki. Az új megközelítés („New Approach”) direktívái a szabványosítási tevékenységek nagyon jellegzetes kiterjesztését eredményezték a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) és az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) között.
2. A Bécsi Egyezmény, amely a CEN és az ISO közötti szakmai kooperációt alapozta meg. Ez az egyezmény megerõsítette azt, hogy az Európai Közös Piacnak integrálódnia kell a Globális Piacba, ez adja meg az Európába irányuló és onnan kifelé áramló kereskedelem mértékét.

A végsõ érv az ISO, mint szervezet létjogosultsága mellett az volt, hogy az ISO nemzetközi szabványainak nemzeti szabványokként való alkalmazásának, adoptálásának mértéke jelentõsen megemelkedett, és nemcsak az Európai Unió országain belül, hanem a világ egyéb országaiban is. Az európai szabványok kb. 40%-a az ISO szabványok közvetlen átvétele.

Az ISO 9000-es szabványrendszer elsõ szabványait 1987-ben adta ki a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. A szabványrendszer elsõ elemei a vállalati minõségügyi rendszerek kialakításának modelljeit és a kialakítás irányelveit tartalmazták. A szabványok alapját az amerikai hadiipari szabványokból született angol szabvány, a BS 5750 képezte. A szabványrendszer egyes elemei az elmúlt évek során folyamatosan fejlõdtek, bõvültek újabb elemekkel, és elõírásai a tapasztalatok alapján korszerûsítésre kerültek. Az alapszabványok közül jelenleg a 2000-ben kiadott változat van hatályban. Az ISO 9000-es szabványokat a nemzeti szabványosítással foglalkozó szervezetek nemzeti szabványként is kiadták, Magyarországon e szabványok MSZ-EN-ISO jelzéssel kerültek magyar nyelven kiadásra.
Az ISO 9000 egy olyan szabványcsalád, amely tulajdonképpen a legjobb menedzsment gyakorlatok nemzetközi egyezménye, azzal a céllal, hogy biztosítanak egy olyan szervezeti teljesítményt, amely idõrõl idõre képes a vevõk minõséggel kapcsolatos követelményeit kielégítõ termékeket és szolgáltatásokat nyújtani.
Ezek a legjobb gyakorlatok a minõségmenedzsment rendszerrel szemben támasztott szabványkövetelmények olyan összességét képezik, amelyeket a  szervezetnek ki kell elégítenie, függetlenül attól, hogy mit csinál a szervezet, mekkora a mérete, vagy hogy a magánszektorban vagy a közszférában dolgozik-e.

Nemzetközi szabvány

A nemzetközi szabványnak megfelelõen bevezetett menedzsment rendszerek tanúsítása nemzetközileg elismert megfelelést jelent. Egy tanúsított menedzsment rendszer megkönnyíti a termék (kötelezõ vagy önkéntes) tanúsítását, mivel akkor már ismert a szervezet a Tanúsító Testület elõtt. Ez kevesebb tesztelést és ellenõrzést von maga után, és ebbõl következõen csökkenti a vállalkozás költségeit és egyéb ráfordításait.

Tanúsítás

A tanúsítás ténye regisztrálásra kerül. A tanúsítvány erõsíti a szervezet piaci pozícióját, és fokozza versenyképességét. A tanúsított minõségügyi/környezetirányítási, egyéb irányítási rendszer megléte sok esetben a megrendelések elnyerésének alapfeltétele.

A harmadik fél által kiadott tanúsítvány megléte a vevõ oldaláról költségmegtakarítást eredményez, mert ez esetben elmaradhat az irányítási rendszer vevõ által végzett vizsgálata.
A tanúsítványt háromévi érvényességgel állítják ki az akkreditált szervezetek. A rendszer mûködését ez idõ alatt évente, félévente a tanúsító cég ellenõrzi, a tanúsítás megújítható.

Az irányítási rendszer tanúsítása a vállalatoknál - és elsõsorban (az állami vagy a magán) kis- és középvállalkozásoknál - a vevõi követelményeknek való megfelelés bizonyításához fontos eszköz, önmagában azonban nem elegendõ a gazdasági túléléshez. Ez utóbbihoz mindenképpen szükségesek a vásárlók, a vevõk megelégedettségének az elnyerésére irányuló és a versenyképességet növelõ, azt javító minõségügyi stratégiák.

ISO 9001, ISO 14001 ISO17799 rendszerkiépítéshez, honlapkészítésre állami támogatás segítségével kérje ajánlatunkat itt!