Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

Minõségügyi iskola. 1. rész. Minõségügy története az I. világháborúig.

2008-03-11

A STandard-Teamm Kft. jelen cikkel megindítja az online minõségirányítási iskolát. Minden héten új cikkel, információval jelenünk meg, mely jelentõs segítséget nyújt a minõségüggyel foglalkozó szakembereknek. Kezdjuk az elén és nézzük ellõször a minõségirányítás történetét.

 

ISO 9001, ISO 14001 rendszer kiépítésére kére ajánlatunkat itt!

Manapság sok helyen olvashatjuk, hallhatjuk azt a közhellyé silányult kifejezést, miszerint ez vagy az a tudomány egyidõs az emberiség történelmével. Nos esetünkben, azaz a minõségügy kapcsán ez nem mondható el. Viszont mindenképp meg kell említenünk, hogy egy kapcsolódó fogalom, a minõség ténylegesen az ember kialakulásával jött létre.

De mi is ez az egyre gyakrabban emlegetett minõség? Biztos mindenkiben él egyfajta megfogalmazás, és abban is biztos vagyok, hogy sokan roppant bonyolult módon tudnák definiálni. Nos az MSZ EN ISO 9000:2001 szabvány szerint a minõség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzõk egy csoportja a követelményeket. Ilyen egyszerûen meg lehet ezt fogalmazni. Ahhoz viszont, hogy a témánkat, vagyis a minõségügyet meg lehessen érteni, át lehessen látni, következzen itt egy történeti áttekintés. (Hogy mi is az MSZ EN ISO 9000:2001, arról a késõbbiekben még részletesen szó lesz)

Már az õskori ember is egyre tökéletesebb eszközök, szerszámok elõállítására törekedett, hogy ezáltal fennmaradását biztosítsa, életkörülményein valamelyest javítson. Ezek a törekvések még csak az egyes egyének szintjén valósultak meg, nem szorították jól szervezett keretek közé.

Azonban már idõszámítás elõtti korokban kialakult a munkamegosztás. Természetesen ez a fajta munkamegosztás még csak bizonyos tevékenységeket érintett, melynek fontossága, volumene, idõbeni korlátai megkövetelték azt. Elég, ha csak az egyiptomi nagy piramisépítésekre gondolunk, ahol mind az alapanyag, mind azok nem csekély mérete elõre meghatározott volt. Mivel ezek elõírt méretek voltak, szükség volt külön „szakember gárda” kialakítására, akik ezeket elõ tudták állítani, egy másikra, amely lemérte, ellenõrizte, minõsítette. Ezen munkamegosztás akkori meglétét, feltárt korabeli faliképek is igazolják. De nem csak az építkezéseknél, hanem az elõkelõségek temetkezési szokásaira vonatkozóan is nagyon fejlett, dokumentációt dolgoztak ki (A halál könyve), amely a szertartás végrehajtásának módját, eszközeit is leírta. Nehogy azt higgyük, hogy csak Egyiptomban léteztek ilyen dokumentációk, hiszen Kínában például a császári udvarban felhasznált minden anyagot meg kellett jelölni, hogy a készítõt egyértelmûen azonosítani lehessen. Tulajdonképpen ez tekinthetõ a mai védjegy õsének.

Az idõben továbblépve egy másik adat, hogy az ókori Rómában már közel 100 szabványt ismertek (útépítés). Ez a szabványosítás már akkor a termelõmunkát, illetve annak eredményeként létrejött termék minõségének ellenõrzését hivatott elkülöníteni. A középkorban a manufaktúrák elterjedésével, és mûködésének következményeképpen rájöttek, hogy az egyes munkafázisokat különválasztva jobb eredményt érhetnek el. Így alakultak ki a céhek, amelyek Európában egyértelmûen meghatározták a termék minõségét. A céhek viszont szintén tovább fejlõdtek, így a megnövekedett termelési volumen nem engedte meg, hogy a gyártás és az értékesítés ugyanazon helyen, egyazon ember feladata legyen. A kereskedõk, kereskedõ cégek létrejöttével - a termelõ és a vevõ közé való bekapcsolódásával – a vásárlókban felmerült egy jogos igény, hogy az általuk vásárolni kívánt termék minõsége garantált legyen. Ezt a garanciát a céhek csak úgy tudták vállalni, hogy elõre meghatározták és rögzítették az alapanyagok minõségét, a gyártási technológiát, valamint állandóan ellenõrizték, hogy a késztermék minõsége megfelel-e az általuk vállalt garancia-feltételeknek. Sõt egy céhnek csak az lehetett tagja, aki ezeket a nagyon szigorú minõségi követelményeket maximálisan teljesíteni tudta.

A klasszikus értelemben vett minõségellenõrzés elsõ, korai szakasza a modern gyáripar kialakulásával kezdõdött. Ekkor a nagyüzemi termelés fenntarthatóságának, illetve a hatalmas termelési méretek biztosításának érdekében szinte tökéletesre fejlesztették a munkamegosztást. Ennek a folyamatnak a kialakulásában elvitathatatlan szerepe volt Henry Fordnak, aki azt vallotta, hogy ha egy dolgozónak az a feladata, hogy egy csavart a helyére illesszen, azt a csavart már ne õ, hanem egy másik dolgozó húzza meg (fordizmus). Ezzel az elvvel, illetve ennek alkalmazásával elérte azt, hogy egy-egy munkás a maga feladatának megoldását tökéletesre tudta fejleszteni, ezáltal nagyon nagy mértékben növelte a munka hatékonyságát. Természetesen a minõségellenõrzést is külön személy végezte, õ volt a mûvezetõ. Feladatai közé tartozott egy adott munkafázis elvégzésének, az elõírt darabszám teljesítésének, valamint az ott dolgozó embereknek az ellenõrzése. Ezt a feladatkört tökéletesen és teljes körûen csak úgy lehetett ellátni, ha az elkészült termék ellenõrzését szúrópróbaszerûen végezték, ami azt jelentette, hogy kikerülhettek a piacra hibás, selejt termékek is. Ez nem lehet elfogadható egy magára, valamint az általa gyártott termék minõségére valamit is adó vállalatnál. A problémára a megoldást Taylor termelési rendszere biztosította. Taylor önálló minõségellenõrzési szervezetet hozott létre, amely független a termeléstõl, és az ellenõrzési feladatokat önálló minõségellenõrök látják el. Szintén újítás volt, hogy nem csak a készterméket ellenõrizték, hanem a gyártást és az idegenárukat is. Nagy hiányossága volt viszont ennek a rendszernek, hogy elsõdleges célja a késztermék minõségének ellenõrzése, valamint a hibát vétõ dolgozó egyértelmû meghatározhatósága volt, és nem a hiba idejekorán történõ felismerése, illetve annak korrigálása, kijavítása. A 20. század elején tehát az volt a jellemzõ, hogy a hibát vétõ dolgozót megbüntették, elbocsátották.