Előző

Vissza a cikkek listájához

Következő

Fotómûvészet

2008-03-11

Az ember minden idõkben szerette megörökíteni önmagát. Gondoljunk az õsember vadászjeleneteit õrzõ õskori barlangrajzokra, a görögök, rómaiak bronzból, márványból készített portréira, a reneszánsz idején született portréfestményekre. A 18. században már a polgárok körében is szokásos arcképet rendelni a festõtõl, s miután az egyszerû polgár is szeretett volna arcképet magáról, így jött létre például a leginkább gépies megoldás, az árnykép.  Ez azonban igen kezdetleges és célszerûtlen módja volt az arcmás rögzítésének. Ezért folyton keresték, kutatták a legmegfelelõbb eljárást egy-egy jelenség rögzítésére.

Honlapkészítés online marketing tanácsadó segítéségvel? A hatékony honlapkészítés titka az online marketing tanácsadás alapján készülõ honlap!

Kérje ajánlatunkat itt!

Fotómûvészet

A megoldást végül a fizikai és kémiai felfedezések hozzák meg. A fizikai ismeretek, a sötétkamra, camera obscura tökéletesítésével megteremti a lehetõséget a fényképezés számára. A lehetõség akkor válik valósággá, amikor a camera obscurával nyert képet rögzíteni tudják. Ekkor a képvetítési ismereteket egyesítik az új kémiai eredményekkel. A francia Daguerre által készített daguerrotípiát a fotó elõdjének tekinthetjük. Eljárásának lényege, hogy fényérzékeny ezüstjodid lemezen egy nátriumvegyülettel rögzíti a látványt. A daguerrotípiát a 19. század közepén E. S. Archer találmánya szorítja háttérbe. Módszerének a negatív-pozitívon alapuló másolatkészítés a lényege - ez a mai fényképezés alapja is.
A lemezfilmek mellett a századfordulón megjelenik a tekercsfilm, majd jóval késõbb a színes film.
A fényképezõgép és a fotóanyaggyártás fejlõdésével a fényképezés egy szûk, anyagilag tehetõs réteg eszközébõl szinte napjaink "népmûvészete" lett. De a tudomány, a technika és a mûszaki fejlõdésnek is nélkülözhetetlen segédeszközévé vált.
A fényképezõgép "szeme" az objektív, mely a fényérzékeny rétegre vetíti a képet, s ez a gép legfontosabb része. Amint már olvashattuk, a távolsághoz nem tud önállóan alkalmazkodni, mint az emberi szem.

Valamennyi objektívet három dolog jellemez:

• gyújtótávolsága (fókusztávolság), amely az objektív síkja és a film egymástól való távolsága;
• fényerõ - az objektív fényáteresztõ képessége.
• mélységélesség - a még éles elõtér és háttér közötti távolság, amit élesnek látunk a keresõben.

Az objektíven található blende (fényrekesz) nyílásának szûkítésével a fényerõt csökkenteni lehet. Minél kisebb fényerejû az objektív, és minél kisebb a gyújtótávolság, annál nagyobb a mélységélesség.

Az objektívek a gépek típusának megfelelõen többfélék lehetnek:

• normál objektívek, általános feladatok teljesítéséhez
• speciális objektívek - különleges felvételekhez, pl. nagy látószögû, mellyel nagyobb területet tudunk "befogni" közelrõl. Ugyanezt a célt szolgálja a halszemoptika is, csak az elõbbinél még inkább torzít.
• teleobjektív - nagy távolságokból lehet felvételt készíteni.

Amikor elkészültünk felvételeinkkel, a filmet elõ kell hívni vagy hívatni, s a filmrõl nagyításokat készíteni. A fotó megjelenése a világítástól, az objektív típusától, a nézõpont kiválasztásától nagyban függ.

Honlapkészítés online marketing tanácsadó segítéségvel? A hatékony honlapkészítés titka az online marketing tanácsadás alapján készülõ honlap!

Kérje ajánlatunkat itt!